Szijjasztook :* Megjõtt a 3.fejezet.... Gondolom azèrt vannak nèhànyan, akik vàrtàk, hogy felrakjam... Nincs feliratkozàs... Pipàlàs csak nèha... Komi az mèg nem is volt... Ez nagyon rossz èrzès, hogy alig kapunk visszajelzèst, hogy jó-e az , amit csinàlunk :(( Azoknak akik olvassàk ès jónak tartjàk :)) köszönjük szèpen :**
Puszi:T.Evelin, À.Alexandra, Mirtill.
Reggel a nagynéném keltett, hogy már dél van. Pedog sohasem szoktam eddig aludni. Na mindegy... Most már csak 2 órám van, hogy elkészüljek. Sietnem kellene...
- Lorie, gyere ebédelni!! - kiabált fel a nagybácsikám.
- Mindjárt lent vagyok! - kiabáltam vissza.
Hát abból a mindjártból lett vagy negyed 2. És fél óra kell, hogy odaérjek a Holdfénybe. Szóval egy gyors fejszámolás után rájöttem, hogy 15 perc alatt meg kell ebédelnem.
*negyed óra múlva*
Oké, már úton vagyok. Csak nem történik velem semmi sem az út közben. Hát ezt benéztem. Ugye 5 perc múlva fel kellett szállnom a buszra. Az addig oké is. Csakhát persze, hogy most robbant le ez a tragacs is... Megérkezett a másik busz, amivel több, mint 20 percet késtem... Mondhatom, jól indul az első randim Markkal.
- Szia. Hol voltál eddig? Már rég óta várlak... - fogadott 'kedvesen' Mark a Holdfény előtt.
- Szia. Bocsi, de lerobbant a buszom -magyarázkodtam.
- Jó, hagyd abba, inkább menjünk be. Kezdek fázni...
Ezt aztán jól megcsinálta az a hülye busz. Most haragszik rám. És még az ajtót sem nyitotta ki előttem...
- Szóval. Mesélj egy kicsit magadról- kért, amikor leültünk.
Eléggé részletesen elmeséltem a családom történetét. De figyelem helyett csak üres tekintetet kaptam. - Bocsi, de figyelsz egyáltalán? - kérdeztem.
Vagy 5 perc múlva jött is a válasz:
- Igen. Elég jól nyomják kint a deszkások, nem? - mutatott ki az ablakon.
- De te nem is figyelsz rám... - sétrődtem meg.
- Hát rád pont nem.
- Akkor meg minek hívtál el?
- Mert ehhez volt kedvem.
- Ezt most komolyan mondod?
- Komolyan.
- Szerintem én hazamegyek. Bocsi, de nem bírom az ilyen embereket... - Oké. Szia.
Haragomban felálltam, és kisiettem a kávézóból. De egy utolsó lesajnáló nézéssel megajándékoztam Markot.
Úgy döntöttem, hogy hazafelé inkább sétálok. Ki kellett szellőztetnem a fejem egy ilyen beszélgetés után.
Hallgatom a kedvenc számomat, mikor elkezdett csengeni a telefonom. Mark hívott. Először kinyomtam. Meg másodszorra és harmadszorra is. De amikor már negyedszer hívott, meguntam és felvettem.
- Mit akarsz? - szóltam bele durván. - Beszélgetni.
- És most is annyira figyelni fogsz rám, mint a kávézóban.
- Nem.
- Nem?
- Nem. Most jobban figyelek.
- És hol vagy? Vagy hova menjek?
- Sehová. Telefonon beszélgessünk.
- És az miért jó neked?
- Akkor mesélsz magadról?
Megint elmondtam mindent. De most valahogy éreztem, hogy figyel. És rám, nem a deszkásokra az utcán.
- Most te jössz. Mit kell tudnom rólad?
Miközben mesélt, találtam egy parkot. Úgyhogy leültem az egyik padra.
Néha nevettem azokon, amiket mesélt, néha viszont szomorú lettem.Kiderült, hogy egy suliba ès egy osztàlyba fogunk jàrni. Elmesèlte, hogy nagyon nagy rosszfiú volt a règi sulijàban, sok bakija volt. Viszont 1.-s koràban mèg piszkàltàk, hogy a feketèhez vonzódik ès nem a kèkhez...(stb fiús szinhez)
Nem is tudom, hogy mennyit beszélgettünk, de már kezdett sötétedni.
- Szerintem most már le kellene tennünk, mert esteledik. Remélem még találkozunk máskor is.
- Oké.
- Akkor szia.
- Szia - ez a hang már nem a telefonból jött. De az hogy lehet? Megfordultam és ott állt ő.
- Hát te? - kérdeztem.
- Hazakísérlek. Nem mehetsz ilyenkor egyedül.
Egészen a házunkig meg se mukkant Mark.
Az ajtóban visszafordultam, hogy megköszönjem a kísérést, erre már nem volt ott. De viszont a telefonom elkezdett rezegni. Jött egy sms-em:
''jó èjt.xx Mark''
Gyorsan válaszoltam:
''köszi, h elkísértél. Jó éjszakát. Xx Lorie''
Széles mosollyal az arcomon mentem be a házba.
A nagynénim megkérdezte, hogy minek örülök ennyire. Elmeséltem neki a napomat, mire ő is csak mosolyogni tudott.
- Akkor most alakul valami ezzel a Mark fiúval?
- Nagyon remélem, nénikém! Boldogan feküldtem le aludni az esti teendőim után.
