Blogoook :))

Szijjaasztook!! :))
lècci komizzatok mert nem kapunk visszajelzèseket :(( nem baj,ha azt irjàtok le, hogy mièrt rossz, de legalàbb màr az is valami lenne ://

De most egy màsik dolgot szeretnèk kiirni :))

Lenne itt mèg egy BLOG, ami mèg szintèn nagyoon tetszik :)) nèzzetek be oda is ès ide is :)) kösziii : T.Evelin,Á.Szandi,Mirtill

SMS

 Este mikor felhivtam Moirát elmondtam neki mi történt velem a temetőbe.

-sziaaaaa!!-üvölt a telefonba.

+sziooo!!-üvöltöm vissza.

-Micsin?-kérdezte a barátnőm .

-úú képzeld mi történt velem a temetőbe...-kezdtem.

+Naa mi??-kiváncsiskodott az én bolond barátnőm.:)

-Találkoztam egy fiúval a nagyszüleim sirjánál...és ő elkérte a telefonom.-pár pillanatig csendben voltam majd folytattam..

-oda adtam neki,erre ő beleirta a számát.(!!!)

+De,hogy és erre te ??Egyátalán mi a neve?-kérdezte izgatottan.

-Mark Colam.És én erre nem csináltam semmit mert csak itthon vettem észre a számot.-válaszoltam.

+Uuu szerintem hivd fel.. !!! -mondta.

-Oki de még vissza hivlak mit  mondott.Na hello belloo!!!!

+Cijaa!!-és leraktuk.

Ezután lementem a konyhába egy kis kajáért meg inni valóért, a nagynénjémék nem voltak otthol és így csak egyedül voltam a házban. Jól megpakolva mentem vissza a szobámba, bekapcsoltam a tévém és megnéztem a kedvenc műsorom...írtam egy sms-t Marknak: ˝ Szia... Neked miért is van a számod a telefonomba? Egyébként pedig bocsi, hogy megzavartalak a temetőben...:ccc! Sziaaa : Loriii! ˝Ezután elsétáltam a fürdőbe és elvégeztem az esti teendőimet. Még pont időben értem oda, mert hívásom jött.Nagyba szólt a Fall Out Boytól a  I Dont Care, amikor be értem a szobába. Annyira siettem hogy amikor az éjjeli szekrényem mellé értem a csúszós padlón, fel vettem a telót... és pont abban a pillanatban megcsúsztam és bumm. Akkorát estem ...:D A telefon meg természetesen már fel volt véve. Hallgatom, ahogy rajtam röhög egy hang. Na, ezt jól megcsináltam.

-Csá. még egyben vagy? - kérdezte még mindíg röhögve...
+ Szió igen képzeld...mondtam gúnyosan.

+Amúgy 'miért' is hívtál?? és miért van benn a telefonomban a számod??-kérdeztem.

-Ahaa..mert.-mondta.

+De mér?-kérdeztem.ezt még eljátszottuk egy párszor..pff

-Arghh..Majd elmondom valamikor.-mondta.

+De mikor??-értetlenkedtem.

-Oké.Figyi  nem tudsz eljönni a közeli Holdfény Kávézóba ?? Ott majd mindent elmondok...-mondta.

Én meg teljesen lefagytam..hallottam a vonal másik végében a halk szuszogását..Nem tudom mi történt  velem ,de hirtelen válaszoltam..

+Okii akkor ott találkozunk .-mondtam.

-Szia-mondta Mark.

+Szio-mondtam én egy fülig érő mosollyal a számon.És leraktuk.

Aztán eszembe jutott valami ezért irtam egy SMS-t.

,,Bocsi de nem beszéltük meg az  időpontot.."

Már jött is a válasz..

,,Ahaa gondoltam,hogy valamit elfelejtettem :)"-irta.

,,Ühümm''-irtam.

,,Holnap 14:00-kor a Holdfény Kávézóba... jó lesz ??''

,,Persze nekem megfelel''

,,Ok''

Ezután elmentem lefeküdni aludni,de mielőtt lefeküdtem volna jött egy SMS-em,izgatottan néztem meg..

,,Jó éjt..xxxMark''

,,Neked is.. xxxLorie''

Eztán boldogan tettem le a telefonom az éjjeli szekrényemre..Boldogan hunytam le a szemem és merültem álomba,mosollyal az arcomon.

Szijjaasztook :*Megjött az uj rész :)) nagyon köszönöm az unoka hugomnak ,aki ugyanugy beszáll a társiróságba ugy döntött ... a kövi részt Mirtill hozza m a ...köszönöm a 478 megjelenitést a követést és a pipákat:)) viszont aminek nem őrültem a szereplők alatti ,,Nem tetszik '' jelölés ... Na ez elszomoritott :((

Lécci irjatok komit hogy mi  a baj a szereplőkkel... A fejléc csere félben van :)) köszii Evelin

Vajon ki ez a fiú??

Nos szijaaaszztook :)) eljött a nagy pillanat :D itt is az elsô fejezet, amit nagyonnagyonnagyonnagyon szeretnèk megköszönni az èn csodás tàrsírómnak (Mirtill-nek :*).
A következô rèszt èn hozom majd ... addig is jóóó olvasàst :* :*

Halottak napja. Sohasem szerettem ezt a napot.
Egészen eddig az évig.
Ma egy olyan dolog történt, amire életemben
nem számítottam.
Reggel kissé fejfájósan indult a napom. A
tegnapi halloween-party
eléggé durvára sikerült. Miután kikecmeregtem
az ágyamból, lementem
reggelizni. Azt szeretem a nagynénémékben,
hogy hagynak úgy élni,
ahogy én szeretnék. Nem szólnak be semmiért
sem.
- Jó reggelt! Jól sikerült a tegnapi buli? -
kérdezte Robert bácsi.
- Jó reggelt! Mondhatni - csikartam ki egy
mosolyt az arcomra. -
Kérhetek valamit?
- Persze, angyalom - vágta rá Gween néni.
- Este. Mehetek egyedül a nagyszüleimhez?
- Még sosem voltál a temetőben a temetésük
óta.
- Szerintem itt az ideje.
- Akkor nem állunk az utadba - ölelt meg Gween
néni.
- Köszönöm.
Egész délután izgalomban voltam. Először
megyek temetőbe 7 éves korom
óta. Nehéz lesz, de meg tudom csinálni.
- Biztos, hogy ne menjünk veled? - kérdezte
meg vagy ezredszerre Gween néni.
- Gween, már kész felnőtt nő lett Lorie. Had
menjen - biztatott Robert bácsi.
- Köszönöm, Robert bácsi.
Még egy utolsó puszit adtam mindkettőjüknek,
majd elindultam.
A temető kicsit messze volt, ezért buszra
szálltam. Egy jó fél óra
múlva meg is èrkeztem. Nehezen, de beléptem a
temető kapuján. Minden
emlék egyszerre feljött.
Tisztán emlékeztem a helyre, ahol a nagyszüleim
sírja állt. Mikor
odaértem, hirtelen megtorpantam.

Egy fiút
láttam a sír mellett állni.
Lassan közeledtem felé. Tudom, egy ilyen
lánytól, mint én furcsa, de
még nem volt barátom. Egyszerűen a
gyerekkorom miatt nem tudok
senkinek sem
kinyílni.
Egyre közelebb kerültem a fiúhoz, és amikor
már meg akartam szólítani,
hirtelen megfordult. Ijedtségemben hátra
léptem, és majdnem ráestem
egy sírra. Csak  majdnem, mert a srác
utánam kapott. Kissé
szorította is a csuklómat, de nem bántam.
- Köszönöm - szólaltam meg, miután a saját
lábaimon álltam.
Válaszul semmit sem kaptam. A fiú egyszerűen
elindult. Még egy
mosollyal sem ajándékozott meg.
Mivel úgy éreztem, tartozok a srácnak, utána
indultam. Nem sikerült
teljesen utólérnem mindaddig, amíg hirtelen
meg nem állt. Ennek
következtében nekimentem. Még jó, hogy sötét
volt az utcán, mert
legalább nem látszott, milyen vörös a fejem.
- Bocsánat - néztem le, mintha valami érdekes
lenne a földön. Nem
mertem a szemébe nézni. De ő engem nézett.
Éreztem.
Mire rávettem magam, hogy a szemébe nézzek,
hirtelen megszólalt:
- Ha megkérlek, megtennéd, hogy nem követsz?
Ilyen egy flegma sráccal még életemben nem
találkoztam.
- Csak miután elmondtad, hogy mit kerestél a
nagyszüleim sírjánál.
- Nem rád tartozik... - mondta, azzal megfordult
és továbbindult.
- Hékás! De igenis rám tartozik! Az én
nagyszüleim!
- Add ide a telefonod! - elémlépett, majd
kinyújtotta a kezét.
- Hogy mi? Nem! Nem! Mit akarnál csinálni
vele? Nem! Nem! Nem! - tiltakoztam.
- Add ide!
- De...
Nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel a
srác úgy nézett, hogy hűha.
A közvilágítás gyér fényénél megláttam
gyönyörű barna szemeit.
Ellenállhatatlan. Ezért belenyúltam a táskámba,
majd a kezébe tettem a
telefonom. Nem néztem oda, mit csinál, csak az
arcát néztem. Miután
végzett a dolgával, eltűnt.
Mivel leesett, hogy a nagyszüleim sírjánál nem
voltam sokáig, gyorsan
visszamentem oda. Elmondtam egy imát,
elmeséltem, hogy milyen volt az eddigi èletem, röviden, majd
meggyújtottam egy gyertyát, és
hazamentem.
Otthon fel akartam hívni a legjobb barátnőmet,
Moirát, hogy neki is
mesélhessek. Mivel mi mindig mindent
megosztunk egymással. Szóval
elértem az M betűhöz a névjegyzékben. És egy
szokatlan névbe ütköztem.
Mark. Mark Colam. És abban a pillanatban megértettem, hogy miért
kellett neki a telefonom. De miért van bent az ő
száma az enyémben?

Szereplők :

Mark Colam
Tudivalók:
Nem szereti ha bàntjàk a szeretteit
Kedvenc tantárgya a rajz :3
Pàrja:
Lorie Kawagen
Szülei:
Peter Colam ès Annabell Colam

Jellemzés:
Fekete haj, barna szem, szép mosoly


Kiegészítője a bunkó stílus.

Szereplôk:

Lorie Kawagen:
Tudnivalók:
Szeret hülyèskedni
Kedvenc tantárgya a rajz
Párja:
Mark Colam
Szülei:
Nagynènje ès nagybátyja
(Gween Fold ès Robert Fold)
Igazi szüleit utálja! 

Jellemzés:
Barna haj, szürke szem.


Kiegészítője a visszahúzódósága.

Egy kis bemutatkozás...

Szijasztoook :)!
A blog egy olyan lányról szól,akit 7 èves kora óta a nagynènjèèk nevelnek... Az anyja és az apja elhagyta őt...
De azóta már nem hiányolja a múltját, mert rájött, hogy az a család aki ott áll mellete minden kincset megér neki ... és ezt már semmi nem változtathatja meg .

Lorie nehezen nyilik meg mások felé, mert a múltja semmit nem hagy feledni... épp ezért lepődik meg amikor egy rejtélyes fiú jelenik meg halloweenkor a nagyszülei sírjánál ... Vajon ki ez a fiú?

:)