Thanks *-*

Jèzusom...
*-*
Én... én most azt hiszem csak halucinálok :) !
Köszönöm nektek! ♥
Sosem hittem volna hogy ennyi megtekintèse lesz a blognak ... :)
Mindenesetre nagyon örülök neki! :)
Lehet a 3 követô más bloggereknek semmisègnek számít, de nekem nagyon sokat jelent! ♥♥♥
Na meg a megtekintèsektôl ne is beszèljünk... 1300+ *-*
Ebben a bejegyzèsben még avval is tartozom, hogy megköszönjem azt  hogy mellettem voltatok ez után a nagyonnagyonnagyonnagy szûnet után is!  •°• ♥♥♥
Köszönök/köszönünk mindent nektek! ♥•♥

MIÉRT PONT ÉN?

Szijasztooook!! Itt az új rész bocsánat a késésért... :(( A következő rész egy komi után jön :) Jó olvasást! T.Evelin, Á.Szandi

   Nem is kellett több...
Felkeltem a padról és elfutottam. Csak futottam,futottam... ameddig csak a làbam bírta...
Nem èrdekelt se Chelsea, se Moira, de a legeslegjobban... Mark ...
Nem bírtam tovább és a földre rogytam... Nagyon megviselt amit Chelsea mutatott.
Hogy tehette ezt? És pont a legjobb barátnôm? Abban biztos lehet hogy többè nem beszélek vele... Nagyon jól tudta, hogy nekem Mark tetszik... a modortalan stílusától eltekintve...
Vagy olyan 2 órát ültem ott és sírtam.
  Mire feleszmèltem már majdnem este volt. Persze a telefonom lenèmítottam amikor ideèrtem, ezért nem hallottam azt a sok nem fogadott hívást, ami érkezett...
De nem is èrdekelt.
Megnéztem ki volt az, vagyis pontosabban, hogy kik voltak azok,...mert hát vagy olyan 20 nem fogadott hívásom és körülbelül 12 SMS-em èrkezett ... ez mind Moirá-tól, Chelsea-tôl ès...ès ... Mark-tól... Úgy döntöttem nem hívom vissza ôket és nem fognak érdekelni, a folyton csörgô telefonom sem...
   Lassan felkeltem, körbe néztem, hogy hovà is futottam pontosan... Ez a hely egy eldugott kis liget volt, amibôl nem igazán lehetett màr látni bàrmit is a lassan leereszkedô köd és sötétsèg miatt.
Próbáltam kideríteni, hogy vajon merrôl jöhettem erre be... Már senkit sem èrdekel, ha eltèvedek. Csak megyek ès lesz, ami lesz!
Így hàt megfordultam ès elindultam visszafelé... Nem tudtam merre visz az utam, de ezt majd csak megtudom.

***Az utcàn***

   Nagyon lassan sètàltam, nyugisan, hogy mire haza èrek ne làtszódjon a síràs nyoma... De aztàn nem egészen úgy sültek el a dolgok, ahogy terveztem. Megint elkezdtem könnyezni ,màr nem is èrdekelt csak mentem.
   Pár tömbny sétálgatás utàn meglàttam a házunkat.
Mikor a hàzunk elè èrtem ,viszonylag nyugodt voltam.

***Otthon***

Csendesen besétáltam az ajtón, halkan levettem a kabátom ès a cipôm. De kár volt ilyen csendesnek lennem, mint ez késôbb kiderült, ugyanis a szüleim mèg fenn voltak úgy tûnik már várták, hogy mikor jövök.
Rajtuk kívül ott volt mèg Moira (bahh), a tesóim és.... Mark Colam, akit Moira-val együtt most èpp a pokolra kívántam!
  Oh, Istenem... ,hogy nekik mièrt kellett most ide jönniük!? Engem már nem is èrdekel...
Mindegyikük mèrgesen nèzett rám, kivève Gween-t ,mert ô elsírta magàt ès Mark-ot, mert ô a szokàsos közönyt ès arroganciáját mutatta.
Ez fàjt.
Na, mindegy...
Jobb lesz, elfelejtem ôket, hogy lèteznek.
    Mindegy minden alapon odasètàltam hozzàjuk a nappaliba ès levàgtam magam a fotelbe. Most jöhet a nagy fejmosàs...
   De ami a következô pillanatban történt az viszont nagyon is meglepett....

HOGY MIII??!!

Szijjaasztook :)) köszönöm a komit :) a kisasszony ^_^ panaszkodott, hogy : szerinte tul hamar fognak összejönni a szereplök.... NEM!  :D mèg nem fognak összejönni :)) :D lesznek csavarok amik közèjük àllnak ^_^ :3 :3 minden esetre a  kövi rèsz (5.) Csak egy komi utàn jön ... bocsi de muszáj lesz ezt bevezetnem mert igy nincs èrtelme :(( na sziasztok
Puszy: T.Evelin; Mirtill; Á.Szandi
U.i: ezt a rèszt èn irtam... bocsi ha rövid lett :// :))
Màsnap reggel,  egy megmagyaràzhatatlan èrzès lett úrrà rajtam, de nem törôdtem vele.         Leszaladtam a konyhàba, ahol Gween nèni èppen reggelit kèszített az egèsz csalàdnak, így tehàt èn is lehuppantam az asztalhoz ès vàrtam, hogy elèm rakja a incsiklandozó,finom gofrit.
        Leült az asztalhoz nènikèm is ,összenèzett Robert bàcsival. Szomorúan nèztek rànk, mi pedig mit sem sejtve tovàbb ettünk, de amint èszre vettük a gyanús nèzèst letettük az evöeszközöket ès èrdeklödve nèztünk ràjuk.
         Valamiben sàntikàlnak, àllapítottam meg magamban ès teljes figyelemmel halgattam a mondandójukat:
  -Sajnos el kell utaznunk egy-kèt hètre, üzleti ügy miatt.-mi pedig azonnal az eddigi mèlasàgból felocsúdva, hitetlenkedve bàmultunk ràjuk.
-Hogy mit csinàltok? Pont most, amikor 2-3 hèt ès itt a karàcsony?-tekintve, hogy itt az èv vège 2-3 hèt múlva, màr az ajàndèkokat is lassan meg kellene vennem...
           Egy ajtó csapódàsàra rezzentem össze az elbambulàsomból, majd egy közvetlen utànnai síràsra. Gween  volt az. Gyorsan odasiettem a konyha ô felöli vègèhez ès megöleltem. Nem is tudom mi lenne velem nèlküle...
          - Ne sírj ... minden rendben lesz.  Menjetek csak el nyugottan, mi megleszünk. -majd megpusziltam ès megszorítottam a kezèt.- de azèrt remèlem, mindennap beszèlünk majd ...
          - Jajj... Lorie te olyan jószívû vagy.  Nem is kívànhatnàk nàlatok jobb gyerekeket ... -elmosolyodott.- ami a hívàst illeti... persze, hogy hívunk titeket. Nagyon fogtok hiànyozni. Na megyek is összepakolni.  
           Miközben mondta màr el is indult fel a lèpcsön. Mikor màr a lèpcsô aljàhoz èrt utànna szóltam...
           -Gween nèni ... szeretlek ...!-mosolyodtam el , amin màr ô is mosolygott.
           - Èn is tèged! -ezzel fel is sètàlt az emeletre.
           Mèg pàr percig àlltam ott nèmàn,  majd úgy hatàroztam, hogy ma film maratont tartok.
Elkezdtem nèzni az egyik kedvenc vígjàtèkom.         
Körülbelül a film negyedènèl tarthattam, amikor hívàst jelzett a telefonom. Moira nevèt olvastam le a kijelzôröl. Gyorsan fel is vettem.
             -Wíí... Szijjaaaa Lorieeee!! Micsin??-kèrdezte, ès màr meg is kèrdezte.- Àtmehetek...??? Lècciiii...
  Ezt szerettem a legjobban Moiraban, hogy mindig kimondja amit gondol, a lènyegre tör ès nem fèl kinyilvànítani a vèlemènyèt.
    Miutàn megbeszèltük, hogy àtjön, ma este 7 körül ès a hèt vègèn itt is alszik, letettük a telefont.  
    Èn mèg végig nèztem  a filmet és kikapartam magam ès elgémberedett tagjaim ( ;') ) a kanapéból, amiben vagy ugy 3-4 órája benn punnyadok... ennyit az én lusta formámról...
Mivel 7-ig még rengeteg idôm volt, ugy döntöttem, hogy lemegyek a parkba sétàlni egyet. Felhúztam a meleg sálam ,a kabátom és màr útra kész is voltam.

Annyira szeretem ezt az ôszies idôt, ilyenkor mindig bronzos,barnàs szìnt vesz fel az egèsz park. Miutàn odaértem leültem (valami vèletlen ok folytàn ugyanarra a padra, amelyikre tegnap este is ültem ;P) egy padra és néztem, ahogyan a barna levelek tàncot jàrnak a szélben. ,- BIP-BIIP...-' jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Nem éppen attól, akitôl szàmitottam volna. Az SMS-em küldõje Chalsea Arons volt... :/ Chalsea Aronsról azt kell tudni, hogy egy nagy pletyka fészek. Mindössze 1 méter 60 centi a kiscsaj, de a dumàja... Gyorsan megnyitottam az üzenetét és megnéztem mi van benne... ,hàt inkàbb nem kellett volna...! Az üzenet egy képet tartalmazott... Markrol és............Moiràval!!! ....nem birtam tovàbb ,siràsban törtem ki.! -HOGY MI???!!! - sírtam, dühöngtem, elàrulva éreztem magamat.- HOGY TEHETTE EZT??!! :'((

A talàlkozàs

Szijjasztook :* Megjõtt a 3.fejezet.... Gondolom azèrt vannak nèhànyan, akik vàrtàk, hogy felrakjam... Nincs feliratkozàs... Pipàlàs csak nèha... Komi az mèg nem is volt... Ez nagyon rossz èrzès, hogy alig kapunk  visszajelzèst, hogy jó-e az , amit csinàlunk :(( Azoknak akik olvassàk ès jónak tartjàk :)) köszönjük szèpen :**
Puszi:T.Evelin, À.Alexandra, Mirtill.

  Reggel a nagynéném keltett, hogy már dél van. Pedog sohasem szoktam eddig aludni. Na mindegy... Most már csak 2 órám van, hogy elkészüljek. Sietnem kellene...
- Lorie, gyere ebédelni!! - kiabált fel a nagybácsikám.
- Mindjárt lent vagyok! - kiabáltam vissza.
Hát abból a mindjártból lett vagy negyed 2. És fél óra kell, hogy odaérjek a Holdfénybe. Szóval egy gyors fejszámolás után rájöttem, hogy 15 perc alatt meg kell ebédelnem.
*negyed óra múlva*
Oké, már úton vagyok. Csak nem történik velem semmi sem az út közben. Hát ezt benéztem. Ugye 5 perc múlva fel kellett szállnom a buszra. Az addig oké is. Csakhát persze, hogy most robbant le ez a tragacs is... Megérkezett a másik busz, amivel több, mint 20 percet késtem... Mondhatom, jól indul az első randim Markkal.
- Szia. Hol voltál eddig? Már rég óta várlak... - fogadott 'kedvesen' Mark a Holdfény előtt.
- Szia. Bocsi, de lerobbant a buszom -magyarázkodtam.
- Jó, hagyd abba, inkább menjünk be. Kezdek fázni...
Ezt aztán jól megcsinálta az a hülye busz. Most haragszik rám. És még az ajtót sem nyitotta ki előttem...
- Szóval. Mesélj egy kicsit magadról- kért, amikor leültünk.
Eléggé részletesen elmeséltem a családom történetét. De figyelem helyett csak üres tekintetet kaptam. - Bocsi, de figyelsz egyáltalán? - kérdeztem.
Vagy 5 perc múlva jött is a válasz:
- Igen. Elég jól nyomják kint a deszkások, nem? - mutatott ki az ablakon.
- De te nem is figyelsz rám... - sétrődtem meg.
- Hát rád pont nem.
- Akkor meg minek hívtál el?
- Mert ehhez volt kedvem.
- Ezt most komolyan mondod?
- Komolyan.
- Szerintem én hazamegyek. Bocsi, de nem bírom az ilyen embereket... - Oké. Szia.
Haragomban felálltam, és kisiettem a kávézóból. De egy utolsó lesajnáló nézéssel megajándékoztam Markot.
Úgy döntöttem, hogy hazafelé inkább sétálok. Ki kellett szellőztetnem a fejem egy ilyen beszélgetés után.    
Hallgatom a kedvenc számomat, mikor elkezdett csengeni a telefonom. Mark hívott. Először kinyomtam. Meg másodszorra és harmadszorra is. De amikor már negyedszer hívott, meguntam és felvettem.
- Mit akarsz? - szóltam bele durván. - Beszélgetni.
- És most is annyira figyelni fogsz rám, mint a kávézóban.
- Nem.
- Nem?
- Nem. Most jobban figyelek.
- És hol vagy? Vagy hova menjek?
- Sehová. Telefonon beszélgessünk.
- És az miért jó neked?
- Akkor mesélsz magadról?
Megint elmondtam mindent. De most valahogy éreztem, hogy figyel. És rám, nem a deszkásokra az utcán.
- Most te jössz. Mit kell tudnom rólad?
Miközben mesélt, találtam egy parkot. Úgyhogy leültem az egyik padra.
Néha nevettem azokon, amiket mesélt, néha viszont szomorú lettem.Kiderült, hogy egy suliba ès egy osztàlyba fogunk jàrni. Elmesèlte, hogy nagyon nagy rosszfiú volt a règi sulijàban, sok bakija volt. Viszont 1.-s koràban mèg piszkàltàk, hogy a feketèhez vonzódik ès nem a kèkhez...(stb fiús szinhez)
Nem is tudom, hogy mennyit beszélgettünk, de már kezdett sötétedni.
- Szerintem most már le kellene tennünk, mert esteledik. Remélem még találkozunk máskor is.
- Oké.
- Akkor szia.
- Szia - ez a hang már nem a telefonból jött. De az hogy lehet? Megfordultam és ott állt ő.
- Hát te? - kérdeztem.
- Hazakísérlek. Nem mehetsz ilyenkor egyedül.
Egészen a házunkig meg se mukkant Mark.        
Az ajtóban visszafordultam, hogy megköszönjem a kísérést, erre már nem volt ott. De viszont a telefonom elkezdett rezegni. Jött egy sms-em:
''jó èjt.xx Mark''
Gyorsan válaszoltam:
''köszi, h elkísértél. Jó éjszakát. Xx Lorie''
Széles mosollyal az arcomon mentem be a házba.
A nagynénim megkérdezte, hogy minek örülök ennyire. Elmeséltem neki a napomat, mire ő is csak mosolyogni tudott.
- Akkor most alakul valami ezzel a Mark fiúval?
- Nagyon remélem, nénikém! Boldogan feküldtem le aludni az esti teendőim után.

Blogoook :))

Szijjaasztook!! :))
lècci komizzatok mert nem kapunk visszajelzèseket :(( nem baj,ha azt irjàtok le, hogy mièrt rossz, de legalàbb màr az is valami lenne ://

De most egy màsik dolgot szeretnèk kiirni :))

Lenne itt mèg egy BLOG, ami mèg szintèn nagyoon tetszik :)) nèzzetek be oda is ès ide is :)) kösziii : T.Evelin,Á.Szandi,Mirtill

SMS

 Este mikor felhivtam Moirát elmondtam neki mi történt velem a temetőbe.

-sziaaaaa!!-üvölt a telefonba.

+sziooo!!-üvöltöm vissza.

-Micsin?-kérdezte a barátnőm .

-úú képzeld mi történt velem a temetőbe...-kezdtem.

+Naa mi??-kiváncsiskodott az én bolond barátnőm.:)

-Találkoztam egy fiúval a nagyszüleim sirjánál...és ő elkérte a telefonom.-pár pillanatig csendben voltam majd folytattam..

-oda adtam neki,erre ő beleirta a számát.(!!!)

+De,hogy és erre te ??Egyátalán mi a neve?-kérdezte izgatottan.

-Mark Colam.És én erre nem csináltam semmit mert csak itthon vettem észre a számot.-válaszoltam.

+Uuu szerintem hivd fel.. !!! -mondta.

-Oki de még vissza hivlak mit  mondott.Na hello belloo!!!!

+Cijaa!!-és leraktuk.

Ezután lementem a konyhába egy kis kajáért meg inni valóért, a nagynénjémék nem voltak otthol és így csak egyedül voltam a házban. Jól megpakolva mentem vissza a szobámba, bekapcsoltam a tévém és megnéztem a kedvenc műsorom...írtam egy sms-t Marknak: ˝ Szia... Neked miért is van a számod a telefonomba? Egyébként pedig bocsi, hogy megzavartalak a temetőben...:ccc! Sziaaa : Loriii! ˝Ezután elsétáltam a fürdőbe és elvégeztem az esti teendőimet. Még pont időben értem oda, mert hívásom jött.Nagyba szólt a Fall Out Boytól a  I Dont Care, amikor be értem a szobába. Annyira siettem hogy amikor az éjjeli szekrényem mellé értem a csúszós padlón, fel vettem a telót... és pont abban a pillanatban megcsúsztam és bumm. Akkorát estem ...:D A telefon meg természetesen már fel volt véve. Hallgatom, ahogy rajtam röhög egy hang. Na, ezt jól megcsináltam.

-Csá. még egyben vagy? - kérdezte még mindíg röhögve...
+ Szió igen képzeld...mondtam gúnyosan.

+Amúgy 'miért' is hívtál?? és miért van benn a telefonomban a számod??-kérdeztem.

-Ahaa..mert.-mondta.

+De mér?-kérdeztem.ezt még eljátszottuk egy párszor..pff

-Arghh..Majd elmondom valamikor.-mondta.

+De mikor??-értetlenkedtem.

-Oké.Figyi  nem tudsz eljönni a közeli Holdfény Kávézóba ?? Ott majd mindent elmondok...-mondta.

Én meg teljesen lefagytam..hallottam a vonal másik végében a halk szuszogását..Nem tudom mi történt  velem ,de hirtelen válaszoltam..

+Okii akkor ott találkozunk .-mondtam.

-Szia-mondta Mark.

+Szio-mondtam én egy fülig érő mosollyal a számon.És leraktuk.

Aztán eszembe jutott valami ezért irtam egy SMS-t.

,,Bocsi de nem beszéltük meg az  időpontot.."

Már jött is a válasz..

,,Ahaa gondoltam,hogy valamit elfelejtettem :)"-irta.

,,Ühümm''-irtam.

,,Holnap 14:00-kor a Holdfény Kávézóba... jó lesz ??''

,,Persze nekem megfelel''

,,Ok''

Ezután elmentem lefeküdni aludni,de mielőtt lefeküdtem volna jött egy SMS-em,izgatottan néztem meg..

,,Jó éjt..xxxMark''

,,Neked is.. xxxLorie''

Eztán boldogan tettem le a telefonom az éjjeli szekrényemre..Boldogan hunytam le a szemem és merültem álomba,mosollyal az arcomon.

Szijjaasztook :*Megjött az uj rész :)) nagyon köszönöm az unoka hugomnak ,aki ugyanugy beszáll a társiróságba ugy döntött ... a kövi részt Mirtill hozza m a ...köszönöm a 478 megjelenitést a követést és a pipákat:)) viszont aminek nem őrültem a szereplők alatti ,,Nem tetszik '' jelölés ... Na ez elszomoritott :((

Lécci irjatok komit hogy mi  a baj a szereplőkkel... A fejléc csere félben van :)) köszii Evelin

Vajon ki ez a fiú??

Nos szijaaaszztook :)) eljött a nagy pillanat :D itt is az elsô fejezet, amit nagyonnagyonnagyonnagyon szeretnèk megköszönni az èn csodás tàrsírómnak (Mirtill-nek :*).
A következô rèszt èn hozom majd ... addig is jóóó olvasàst :* :*

Halottak napja. Sohasem szerettem ezt a napot.
Egészen eddig az évig.
Ma egy olyan dolog történt, amire életemben
nem számítottam.
Reggel kissé fejfájósan indult a napom. A
tegnapi halloween-party
eléggé durvára sikerült. Miután kikecmeregtem
az ágyamból, lementem
reggelizni. Azt szeretem a nagynénémékben,
hogy hagynak úgy élni,
ahogy én szeretnék. Nem szólnak be semmiért
sem.
- Jó reggelt! Jól sikerült a tegnapi buli? -
kérdezte Robert bácsi.
- Jó reggelt! Mondhatni - csikartam ki egy
mosolyt az arcomra. -
Kérhetek valamit?
- Persze, angyalom - vágta rá Gween néni.
- Este. Mehetek egyedül a nagyszüleimhez?
- Még sosem voltál a temetőben a temetésük
óta.
- Szerintem itt az ideje.
- Akkor nem állunk az utadba - ölelt meg Gween
néni.
- Köszönöm.
Egész délután izgalomban voltam. Először
megyek temetőbe 7 éves korom
óta. Nehéz lesz, de meg tudom csinálni.
- Biztos, hogy ne menjünk veled? - kérdezte
meg vagy ezredszerre Gween néni.
- Gween, már kész felnőtt nő lett Lorie. Had
menjen - biztatott Robert bácsi.
- Köszönöm, Robert bácsi.
Még egy utolsó puszit adtam mindkettőjüknek,
majd elindultam.
A temető kicsit messze volt, ezért buszra
szálltam. Egy jó fél óra
múlva meg is èrkeztem. Nehezen, de beléptem a
temető kapuján. Minden
emlék egyszerre feljött.
Tisztán emlékeztem a helyre, ahol a nagyszüleim
sírja állt. Mikor
odaértem, hirtelen megtorpantam.

Egy fiút
láttam a sír mellett állni.
Lassan közeledtem felé. Tudom, egy ilyen
lánytól, mint én furcsa, de
még nem volt barátom. Egyszerűen a
gyerekkorom miatt nem tudok
senkinek sem
kinyílni.
Egyre közelebb kerültem a fiúhoz, és amikor
már meg akartam szólítani,
hirtelen megfordult. Ijedtségemben hátra
léptem, és majdnem ráestem
egy sírra. Csak  majdnem, mert a srác
utánam kapott. Kissé
szorította is a csuklómat, de nem bántam.
- Köszönöm - szólaltam meg, miután a saját
lábaimon álltam.
Válaszul semmit sem kaptam. A fiú egyszerűen
elindult. Még egy
mosollyal sem ajándékozott meg.
Mivel úgy éreztem, tartozok a srácnak, utána
indultam. Nem sikerült
teljesen utólérnem mindaddig, amíg hirtelen
meg nem állt. Ennek
következtében nekimentem. Még jó, hogy sötét
volt az utcán, mert
legalább nem látszott, milyen vörös a fejem.
- Bocsánat - néztem le, mintha valami érdekes
lenne a földön. Nem
mertem a szemébe nézni. De ő engem nézett.
Éreztem.
Mire rávettem magam, hogy a szemébe nézzek,
hirtelen megszólalt:
- Ha megkérlek, megtennéd, hogy nem követsz?
Ilyen egy flegma sráccal még életemben nem
találkoztam.
- Csak miután elmondtad, hogy mit kerestél a
nagyszüleim sírjánál.
- Nem rád tartozik... - mondta, azzal megfordult
és továbbindult.
- Hékás! De igenis rám tartozik! Az én
nagyszüleim!
- Add ide a telefonod! - elémlépett, majd
kinyújtotta a kezét.
- Hogy mi? Nem! Nem! Mit akarnál csinálni
vele? Nem! Nem! Nem! - tiltakoztam.
- Add ide!
- De...
Nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel a
srác úgy nézett, hogy hűha.
A közvilágítás gyér fényénél megláttam
gyönyörű barna szemeit.
Ellenállhatatlan. Ezért belenyúltam a táskámba,
majd a kezébe tettem a
telefonom. Nem néztem oda, mit csinál, csak az
arcát néztem. Miután
végzett a dolgával, eltűnt.
Mivel leesett, hogy a nagyszüleim sírjánál nem
voltam sokáig, gyorsan
visszamentem oda. Elmondtam egy imát,
elmeséltem, hogy milyen volt az eddigi èletem, röviden, majd
meggyújtottam egy gyertyát, és
hazamentem.
Otthon fel akartam hívni a legjobb barátnőmet,
Moirát, hogy neki is
mesélhessek. Mivel mi mindig mindent
megosztunk egymással. Szóval
elértem az M betűhöz a névjegyzékben. És egy
szokatlan névbe ütköztem.
Mark. Mark Colam. És abban a pillanatban megértettem, hogy miért
kellett neki a telefonom. De miért van bent az ő
száma az enyémben?